Napi Máté

Máté bölcselkedik:

- A villámot elképzelhetjük úgy, mint egy nagy kukacot. A feje fény, a farka hang!

Máté lenn nyaral Zamárdiban az unokatestvéreivel. Az egyik unokatesó, a kétéves Dávid nagyon elszántan szaladgál, elesik, feláll, fut, megint elesik, és így tovább.

Máté elgondolkodva nézi Dávid ténykedését, majd bölcs arckifejezést felvéve a következőket mondja neki.

- Nézd Dávid, én azt mondom, hogy vigyáznod kellene a tökeidre. Nem tudom pontosan hogy van ez, de ha majd felnőtt leszel, és találkozol majd egy lánnyal, és gyereket szeretnétek, akkor azt valahogy a fütyiddel kell csinálni, és akkor kellenek majd a tökeid.

Máténak kabátot veszünk, mert állandóan kinövi, és kilóg a dereka.

A 140-es már túl nagy, a 120-as túl kicsi. Találok egy 130-as, pont jó lenne, csak egy Villám McQueen van a hátán.

Máté tiltakozik.

- Apa, ez nem lesz jó. Tudod hogy én nem olyan vagyok, mint a többi fiú. Már az óvodában is azok a fiúk mindig a pókemberről beszélgettek, én meg nem szeretem a pókembert. Nem kell ez a kabát.

Máté a Kukori és Kotkoda főcímzenéjének azt a sorát, hogy "Néha segít meg nem árthat" úgy énekli, hogy "Répaseggű elefántot".

 Máté az ebédnél arról beszél Anyával, hogy ki mennyit eszik.

- És azt is tudom, hogy Apa meg fogyótúrázik!

Este még hozzátette, hogy neki növőtúrára van szüksége, mert túl sovány. :-)

 Máté ovis csoportja a játszótéren játszik. Egyszer csak Máté nagy fontoskodva odamegy az óvónénihez.

- Zsuzsa néni, ebben a Tamásban annyi gonoszság van, hogy ki kellene vizsgálni.

-S hogy lehet azt kivizsgálni Mátékám?

- Hát szerintem egy óvónéninek azt tudnia kellene...

 Éppen nagy párnacsata háborút vívok a gyerekekkel, mikor úgy hallom, mintha az alsó szinten motoszkálna valaki. Azonnal megálljt parancsolok a játéknak, és fülelünk erősen, hogy hallunk-e további zajokat. Néma csönd. Kisvártatva megszólal Máté:

- Apa, szerintem csak káprázott a füled.

 Máté uraság az etetőszékben csücsült, és nézte, hogy anya és apa vacsorázik. Hirtelen nagyon izgatott lett, és elkezdett mutogatni és hadonászni. Nem értettük mit akar. Hihetetlenül erőlködött és egyre idegesebbé vált attól, hogy nem értjük mit akar. Végül egy perc küzdés után egyszer csak kibökte:

- Keksz!

- Mama, kérek reggelit!

- Mindjárt Mátékám, csak kiviszem a kutyusoknak az ennivalót!

- Meg a pipikéket is meg kell etetned Mama.

- Bizony, őket is!

- Milyen szerencse Mama hogy van egy ilyen okos unokád, aki figyelmeztet!

Máté valamit nagyon akar, amit Eszter nem, s Eszter rövidre akarja zárni a dolgot.

- Erről nem nyitok vitá - közli.

- De ez már egy vita - riposztol a majdnem ötéves Máté.

Máté szerint neki Zamárdiban van a nyaralóhelye, a Kérő utcában pedig a telelőhelye.

A következő kis történet némi magyarázatot igényel. Kb. másfél évvel ezelőtt Máté kitalálta magáról, hogy ő egy motorkakas. Aztán rá egy hónapra a motorkakas átalakult semmikakassá. Innét kezdve Máté egyre kezelhetetlenebbé vált, mert kinyilvánította, hogy a semmikakasok a legokosabbak és a legnagyobb főnökök a világon, ezért aztán neki nem kell szót fogadnia.

Eleinte röhögtünk rajta, de ahogy semmikakasság kezdett elhatalmasodni rajta, kénytelen voltam erősebb eszközökhöz nyúlni, és párszor el kellett fenekelnem a semmikakast. Aztán áttértünk arra a taktikára, hogy mi a semmikakast nem szeretjük, inkább legyen újra Máté, mert az egy aranyos kisfiú. Jelenleg a fiúk lenn nyaralnak Zamárdiban Eszter mamával, akinek meg az a módszere, hogy a semmikakassal nem hajlandó szóbaállni, csak a Mátéval. Ennek aztán meg lett az eredménye. Először annyit vettünk észre, hogy a semmikakast már nem azonosítja magával, hanem kijelentette, hogy a semmikakas az ő barátja. Aztán pár nappal később Máté közli az anyjával:

- Anya, a semmikakas elutazott Miskolcra! De van neki egy nagy távirányítója, és azzal irányít engem. Azzal minden gyereket tud ám irányítani, de ha majd ötéves leszek, akkor olyan nagy leszek, hogy már nem fog tudni irányítani!

Már alig várjuk! :-)))))

Eleredt az eső.

- Behozod a ruhákat? - kérdi a feleségem.

- Rendben, lemegyek értük - válaszolom.

- Miértük mész le apa? - kérdezi  Máté.

Reggel van, Mátét ébresztgetem, mert kell menni az oviba.

- Hagyjál apa, igazán tudhatnád, hogy ilyenkor nyári álmot alszok!

Máté ül a bilin és sír. Szegénynek szorulása van, és nem meri kinyomni a kakit, mert fél hogy nagyon csípni fogja a fenekét.

- Mátékám, bátran ki kell nyomni azt a kakit!

- De én nem vagyok bátor, mindig belém költözik a félelemség!

Máté elmélete a családi hierarchiáról:

- Apa a főnök, és én vagyok a szakértő.

- Anya, hányat kell még aludnom, hogy férfi legyek?

- Mátékám, tudod, hogy azt szeretem, amikor szófogadó vagy!

- Igen apa, én szófogadó szoktam lenni, de azt olyan könnyű elfelejteni.

 Máté a nagymamánál van Ádámmal. Telefonon beszélünk, búcsúzáskor ezt mondom:

- Mátékám, apa nagyon szeret téged!

- Igazad van, mert én nagyon kedves vagyok!

 Máté tegnap előadást tartott a nagymamának:

-Tudod mama, szerencsére a punci az sokkal rövidebb mint a fütyi, mert ha a fütyire rálépnek, az nagyon fáj ám!

 Máté szerint az opera az, amiben énekelve sírnak.

 Reggel felkelés után kimegyek a nagyszobába Mátéval. Mindenütt szanaszét játékok, lépni sem lehet. Leszidom Mátét, hogy miért nem pakolja el a játékait.

- De Apa, mi így élünk!

 Máté két éves körüli korában Eszter mamával sétált a Szabadság téri játszótéren. Megpillantottak egy oszlopon levő fém zászlót.

- Ebből a zászlóból elveszett a lobogás.

 Máté legújabb műve, az oroszlán, akinek propelleres sapkája van, és almalét visz a hátán:

 Anya nincs itthon, Mátéval ébredünk reggel a nagyágyon. Máté már negyedórája nyüzsög, de nem ébreszt fel. Kinyitom a szemem, tőlem 20 centire egy vigyorgó gyerekarc.

- Apa szeme kinyitotta a száját!