Napi Máté

Reggel van, Mátét ébresztgetem, mert kell menni az oviba.- Hagyjál apa, igazán tudhatnád, hogy ilyenkor nyári álmot alszok!

Máté ül a bilin és sír. Szegénynek szorulása van, és nem meri kinyomni a kakit, mert fél hogy nagyon csípni fogja a fenekét.- Mátékám, bátran ki kell nyomni azt a kakit!- De én nem vagyok bátor, mindig belém költözik a félelemség! 

Máté elmélete a családi hierarchiáról:- Apa a főnök, és én vagyok a szakértő.

- Anya, hányat kell még aludnom, hogy férfi legyek?

- Mátékám, tudod, hogy azt szeretem, amikor szófogadó vagy!- Igen apa, én szófogadó szoktam lenni, de azt olyan könnyű elfelejteni.  

 Máté a nagymamánál van Ádámmal. Telefonon beszélünk, búcsúzáskor ezt mondom:- Mátékám, apa nagyon szeret téged!- Igazad van, mert én nagyon kedves vagyok!

 Máté tegnap előadást tartott a nagymamának:-Tudod mama, szerencsére a punci az sokkal rövidebb mint a fütyi, mert ha a fütyire rálépnek, az nagyon fáj ám!

 Máté szerint az opera az, amiben énekelve sírnak.

 Reggel felkelés után kimegyek a nagyszobába Mátéval. Mindenütt szanaszét játékok, lépni sem lehet. Leszidom Mátét, hogy miért nem pakolja el a játékait.- De Apa, mi így élünk!

 Máté két éves körüli korában Eszter mamával sétált a Szabadság téri játszótéren. Megpillantottak egy oszlopon levő fém zászlót.- Ebből a zászlóból elveszett a lobogás.

 Máté legújabb műve, az oroszlán, akinek propelleres sapkája van, és almalét visz a hátán:

 Anya nincs itthon, Mátéval ébredünk reggel a nagyágyon. Máté már negyedórája nyüzsög, de nem ébreszt fel. Kinyitom a szemem, tőlem 20 centire egy vigyorgó gyerekarc.- Apa szeme kinyitotta a száját!